Na hát egészen pontosan 100 napja nem írtam. Szuperül megy a blogolás. 😛 Kicsit összefoglalom az eseményeket, zanzásítva… 🙂

Januárban elkapott, egy fantasztikus felfázás (ez vissza-visszatérő esemény volt már több mint egy éve). Ez sajnos kicsit gátolt a felkészülés korai szakaszában,  de ez volt a legkevesebb. Három hét antibiotikum kezelés és sitty-sutty el is múlt… dejó.

Mindeközben sikerült összeszedni valami influenza szerű dolgot is, ami szinte egész februárban kitartott mellettem. Februári sportteljesítményem véget ért 6-án az első beiktatott túrával.  Ez egyébként nagyon jól sikerült, Dobogókőről mentünk Csillaghegyre (23 km), irdatlan sár volt, de nagyon jól éreztem magam. 🙂 Felavattam az új Salomon túrabakancsomat is, amit előtte lévő héten vettem. Itt realizáltam (újra), hogy az állóképességemen bőven van mit fejleszteni, mert emelkedőkön 180 feletti pulzussal kúszok felfelé mint valami csiga.

Persze attól, hogy ezt realizáltam, később nem sok mindent tudtam tenni, mivel hetekre lebetegedtem (oké, volt egy darab hétvége mikor jobban voltam, majd visszaestem…). A végére már kötőhártya gyulladásom is lett, eléggé elburjánzott a dolog, végül egy újabb heti antibiotikum kezelés után március elejére meggyógyultam.

Tehát márciusban kis itthoni mozgolódásokat leszámítva az első értékelhető tevékenységemre 20-án került sor, mikor elmentünk az Óbudai tavaszköszöntő teljesítménytúrára. Ez összesen 28 km volt, kb 1200 szintemelkedéssel, nagyon-nagyon jól éreztem magam, szuper társaságom volt Tomi és Raven személyében, éledt az erdő, teljesen feltöltött. 🙂 
Mindeközben itthoni edzéseim során elhagytam a futást, mert a térdem nagyon lázongott ellene. (Alig bírtam ráállni…) A fantasztikus túraterv is megborult persze köszönhetően a másfél hónapos kihagymásnak, úgyhogy bár ezt a márciusi túrát nagyon jól éltem meg, úgy voltam vele, hogy elengedem a Kinizsit. Maximum elindulok, de nem esek kétségbe ha nem sikerül, ez van, én megteszem amit lehet. Na de ez után következett a Húsvét, mikor a Mondoconon szombat vasárnapot büfében rohangáltam úgy, hogy hétfőn a Tojás 40 túrára szerettem volna menni. A lábaim picit el voltak gémberedve mindkét nap végére, de akkor is elindultam. Ezúttal egyedül vágtam neki március 28-án. Már a túra elején egy kisebb társasághoz csapódtam, akik közül az egyikükkel végül végig együtt mentünk. Nagyon jól sikerült, 8 óra 10 perc alatt teljesítettem, és tiszta eufóriában úsztam. Volt elég erőm, energiám, úgy éreztem, hogy nagyon jól sikerült öszehozni a dolgot. Mégsem engedem el a Kinizsit. 😀A túrázás részleteiről, meg hogy szerintem mire érdemes odafigyelni, mi volt nagy hülyeség, mit szívtam meg, és mi vált be, na arról egy külön cikk fog majd szólni… 🙂

Nagyon nekibuzdulva a dolgon, még a héten szombaton(!), tehát öt nappal később, április 2-án elindultam a KeSaPiZ 50-en is. Raven jött velem, az első 8-10 óra nagyon gyorsan elrepült. De. Utána. Nem. Nem mondom, hogy baromira szenvedtem, de nem volt olyan jó. Nem mellesleg kicsit kibővítettük a távot 59 km-re, két eltévelyedés okán, ráadásul a másodikat a cél előtt 300 méterrel sikerült. Ráadásul hosszan lefelé. És azért is rohantunk, hogy ne omoljon ránk lámpa nélkül a teljes sötétség. A nap utolsó sugaraival szintidőn belül sikeresen célba értünk, nagyon büszke voltam és vagyok is magamra, de az eufória elmaradt sajnos. Utána úgy is éreztem fizikailag, hogy ezt most talán kicsit sikerült túltolnom… egy héten belül 100 km az sok, úgy,  hogy előtte nem csináltam ilyeneket. De az ember könnyen túledzi magát ha rápörög valamire és még élvezi is. Vigyázzatok. 🙂

Visszavettem a tempóból, pár nap pihi után a következő héten csak a szokásos itthoni edzések voltak, és hétvégén is szigorúan csak egy kis 10 km-es kirándulgatásra mentünk Tomival a János-hegyi és Hárs-hegyi kilátókba sok nézelődéssel, beszélgetéssel, fényképezéssel. Szóval semmi rohanás (miután Tomi rámszólt :D), semmi teljesítmény kényszer. 🙂 Két héttel ezelőtt aztán Norbival vágtam neki egy 30 km-es túrának, ami nagyon kellemes volt, egészen nyári időben, sikerült jól le is égnem. 😀
Múlt héten a pocsék időjárásnak köszönhetően itthon maradtam, több mint egy hónapja először. Itt tartok most…

…és MA Sárga 70! Borzasztóan izgulok, és kicsit félek is. Ennyit még sosem mentem, ráadásul ez a túra éjjel KEZDŐDIK. Tehát már jó sok órája ébren vagyok, mikor egyáltalán elindulok 70 km-re. Esztergomban lesz a rajt éjjel 23 és 1 között, 18 óra a szintidő, és Budaörsre érkezem majd meg. Ugyanis ezen ismét egyedül indulok… Drukkoljatok nagyon! 🙂
Instagramon biztosan lesz “élő közvetítés”, mint mindig, majd csekkoljátok. 😉