Kinizsi 100 – fél beszámoló

Ez a bejegyzés itt csücsül azóta… lassan egy éve. És annak az áldozata lett, hogy úgy örültem, olyan fáradt voltam, és annyiszor elmeséltem, hogy végül nem fejeztem be a megírását… na meg mert rengeteg mindet akartam beleírni. 😀 Azért ami elkészült, végre álljon itt, ne csak a vázlatok között… 😉 (A maradék beszámolót képekkel helyettesítem. :D)

______________________________________________________________________

Sikerült. 22 óra, 50 perc.
Hát nem siettem el a beszámoló megírását, az már egyszer biztos. 🙂 Rögtön utána egyszerűen nem volt hozzá erőm, ráadásul sokaknak meséltem szóban is, aztán meg hirtelen nagyon sűrű lett az élet, és még most is az, de hát már két hét eltelt, úgyhogy igazán ideje van. Szépen letisztultak a dolgok, elfelejtettem valószínűleg rengeteg részletet, és kiemelkedik pár fontos dolog… Nagyon jó volt. Szerintem jövőre is megyek. 😀 De inkább kezdjük az elején… 🙂

Készülődés, indulás
A Kinizsi hetén már nem nagyon edzettem, viszont elmentem Évihez masszázsra, SMR hengereztem, nyújtottam, pihentem, aztán pénteken előre megfontolt szándékkal jól bekajáltunk a Bodegában (is). Összepakoltam, százszor ellenőriztem mindent, este nem ittam egy pohár sört sem mikor összejöttünk Jucival, viszont 10 óra előtt hazamentem, és igyekeztem időben aludni. Tomi nagyon kedvesen kikísért reggel a rajtba, ahol tudtam, hogy sokan lesznek, de mégis sokkoló volt a látvány, ugyanis valami 100-200 méter hosszú sor állt az iskolához, és igencsak megkönnyebbültem, mikor kiderült, hogy az előnevezetteknek nem kell ezen végig haladnia.13312618_1025434010844886_5910347567591645734_n A megkönnyebbülésem kb idáig tartott, ugyanis két sarokkal arrébb beállhattunk a másik hasonló hosszúságú sor egyikébe, ugyanis kettő volt. Sikerült kiválasztani a rövidebbet, “csak” háromnegyed órát álltam sorba, és 8 óra 5 perckor már el is rajtoltam. Magamhoz képest meglepő higgadtsággal kezeltem egyébként a dolgot, Tomi átvette tőlem az összes bosszankodásomat, így jókedvűen indultam neki a 100 kilométernek miután elköszöntünk. 🙂

Felszerelés
Kütyük: Készülésemhez hozzátartozott, hogy letöltöttem a tracket, volt nálam két fullra töltött telefon, hogy véletlenül se tájékozódjam el magam. Ez többször is hasznosnak bizonyult, nem azért mert nagyon elkavartam (egyáltalán nem), de megnyugtatott, hogy jó helyen járok. 😀 Főleg éjszaka, mikor már néha volt, hogy teljesen egyedül mentem. A telefonokat ezen kívül trackelésre használtam (Endomondo – itt meg is nézheted a tracket 🙂), illetve kis fényképezésre, és a világgal való kapcsolattartásra.
A telefonokon kívül kütyüként nálam volt a polar órám, amin időt, pulzusszámot, elégetett kalóriákat lehet megtekinteni.
Teljesen felesleges felszerelésként magammal vittem: esőkabát, pulóver.
Túlbiztosítottam vele magam: kaja. Túl sok volt. Szendvics, csoki, szőlőcukor, fasírt, giant bar, fehérje szelet, anyám kínja. Nem kell ennyi kaja, úgysem bírom megenni, és felesleges súly (ezt tudtam, emlékeztetve is voltam rá, mégis betojtam és vittem magammal…). Bőven elég mondjuk a giant bar és fehérje szelet. Ezek egyesével 4-500 kalóriát tartalmaznak, és nem foglalnak nagyon helyet, kicsi a súlyuk. A sópótlás végett fasírt helyett sótabletta.
Ami szuper volt: decathlonban vett csősál/fejkendő/univerzális akármi, bicska, magnézium, c vitamin, milgamma, fájdalom csillapító, izotóniás ital, saját magam által préselt gyümölcslevek, pezsgőtabletták (multivitamin, magnézium, kalcium), fejlámpa, túrabot, zsebkendő, 3,2l folyadék.
Nem igazán kellett, de jó hogy ott volt: pénz, toll, sebtapasz, betadine, leukoplast, váltózokni.
Ruhám: Salomon bakancs, kompressziós zokni, gyakorló nadrág, sportmelltartó, régi ujjatlan trikó.

Békásmegyertől Dorogig, az első 36 kilométer

20160528_122700Pilisi szerpentin

WP_20160528_13_30_39_ProPilis-nyereg

WP_20160528_13_32_02_ProPilis-nyereg, az út negyede…

20160528_143101Kesztölc a völgyben

20160528_150539   Kesztölci zuhany a tikkasztó hőségben

     Pokoljárás – Nagy Gete és a Katlan Mogyorósbányáig (50 km)
IMG_20160528_175739A Katlan… a Nagy-Gete után nem csak a fénykép homályos… És a Katlan becenév igen találó. Itt jó sokat káromkodtam.

Éjszakai túra Koldusszállásig (81 km)

WP_20160528_19_53_20_ProTúl a felén, indulás Mogyorósbányáról! 🙂WP_20160529_00_46_38_ProÉjszaka. Járás közben elaludtam.

Túl a holtponton, irány a CÉL!

WP_20160529_05_21_52_ProKoldosszállás sem véletlenül kapta a nevét… najó…, ez már utána van kicsit, az utolsó csekkpont.

Kiengedés, örömmámor, hazaérkezés

WP_20160529_06_51_35_ProA célegyenesben már elém jött Zsuzsi és Apu Tatára. 🙂

WP_20160529_06_59_50_ProHáháhááá! 🙂 Megcsináltam! 22 óra, 50 perc.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.