admin bejegyzései

Kettlebell preventív szemmel

Ez a blogbejegyzés a Kettlebell másképp OldSchool Podcasthoz kapcsolódóan született. Ez egy szinkronblog, a témában a többiek postjait a cikk végén találjátok. Hallgassátok, és olvassátok őket is!

Egészségmegőrző szemlélet

A prevenció – megelőzés – fontosságáról sokat hallani. De mégis mit akarunk megelőzni? Ha edzel, akkor valószínűleg az egészségkárosodás következő formáit: sérüléseket, a mozgásszervi, szív és érrendszeri, légzőrendszeri megbetegedéseket, civilizációs és munkavégzés okozta ártalmakat, akár mentális betegségeket.

  • Elsődleges prevenciónak hívjuk a betegségek kialakulásának megelőzését.
  • Másodlagos prevencióba tartoznak azok a tevékenységek, amelyek segítenek idejekorán felfedni és a betegségek romlását megállítani.
  • Harmadlagos megelőzés már a konkrét kezelések által igyekszik visszafordítani a folyamatokat, és visszaszerezni az egészséget.

Edzőként a kompetenciám főképp az elsődleges prevencióig terjed (a másodlagos-harmadlagos prevenciók további szakemberekkel karöltve jöhetnek szóba, de nem ez cikk témája, úgyhogy ebben nem mélyedek el), tehát egészségmegőrző szemléletet szeretnék átadni, sérüléseket, betegségeket szeretnék megelőzni. Még pontosabban fogalmazva sérülések és betegségek kialakulásának kockázatát szeretném csökkenteni.

Csak egy eszköz ?/!

A változatos eszközhasználat híve vagyok. Szerintem a kettlebell egy eszköz. Egy eszköz az ezer körül. Egy kiváló eszköz, de ahogyan azelőtt is lehetett intelligensen edzeni, akkor is valószínűleg meglennénk, ha egy éjjel az ufók az összes kettlebellt elvinnék a világból. Persze szomorú lennék, de valahogy megoldanám.

Félreértés ne essék, ezt gyakorlatilag bármelyik eszközről elmondhattam volna amit edzéshez használunk. Szerintem rengeteg tud hasznos lenni, de semmi sem nélkülözhetetlen, a saját testünket, a talajt, a levegőt és a gravitációt leszámítva. (Szerinted mi az, ami még nélkülözhetetlen? Kommentbe vele! :))

A kettlebell talán azért emelkedik ki a rengeteg eszköz közül, mert egyszerűsége mellett nagyszerű, sokoldalú, és remek alapja vagy komponense lehet funkcionális, erőedzéseknek, mozgástanulásoknak. E mellett úgy veszem észre hálás eszköz olyan szempontból, hogy jórészt örömmel tanulják meg használni az emberek. Ennek egy része valószínűleg a marketing érdeme, mivel napjainkban kettlebellel edzeni nagyon is vagány dolog, és sok cél mellé rendelhető. Én szeretem használni a kettlebellt, mert sokoldalú, szinte minden edzésem része valamiképp.

66872770_2265564513542083_5749520595708542976_n

Mellette

Az izolációnak is megvan a maga helye és ideje egy edzésprogramban. “Hétköznapi” embereknél (értsd: elsődlegesen egészségmegőrzési, esztétikai célokkal edzők) azonban akik lejönnek heti 2-3 alkalommal 1 órát edzeni, olyan gyakorlatokat részesítek előnyben amelyek a teljes testet aktívan bevonják, és a kettlebell ebben jó partner tud lenni.

Teljesen kezdőknek is viszonylag hamar a kezébe tudom adni. Alapgyakorlatokat kettlebellel tanítani hálás dolog. A súlyos guggolást évek óta kettlebellel végzett goblet guggolással kezdem oktatni, ha deadliftről van szó, akkor is ez az első súly amit bárki kezébe adok miután a mozgásmintát elsajátította. Mindig van olyan variáció amitől újra nehéz lesz egy-egy gyakorlat, és így viszonylag „kis” súlyokkal egész messze lehet jutni. Én gyakran csavarok is így az edzéseken mielőtt nagyobb súlyokra váltanánk, de tény, hogy főleg alsótest edzésében könnyű kinőni a kettlebellt, és érdemes elkezdeni nagyobb súlyokkal is edzeni.

Amit kerülök

Swing. Nagyon szeretem, és nagyon ritkán csinálom, csoportos edzésen egyáltalán nem. Ennek az az oka, hogy a rengeteg előnye mellett szerintem túl könnyen lehet sérülést szerezni vele, vagy legalább is észrevétlenül túlterhelni a gerinc ágyéki szakaszának porckorongjait. Súllyal dolgozunk, dinamikusan, robbanékonyan, lengetve azt. Ebből elég lehet kevés szabálytalan ismétlés is ahhoz, hogy baj legyen. Csoportos edzésen úgy tapasztaltam nem tudok mindenkit folyamatosan figyelni, hogy minden ismétlése tökéletes-e, és még ha tökéletesen ismeri is a gyakorlatot a tanítvány, becsúszhat egy-egy rossz ismétlés a pakliba bármikor, hát még ha tanulja. Ha nem látom, mert épp a másikon a szemem, vagy egy harmadikat javítok, túl hamar okozhat galibát a swing. Én úgy döntöttem e miatt, hogy csoportos edzésen nem swingelünk. Lehetséges, hogy nem lenne gond, de mivel jó ideje merengek rajta, preventív szemlélettel sem a másik gerincének épségét, sem a saját lelkem békéjét nem veszélyezteti így, ha nincsen jelen a csoportos edzéseken.

Bellre fel!

Használjatok kettlebellt örömmel, sokféleképp, tanuljátok edzőtől, e mellett ne feledkezzetek meg, hogy ha csak a belleknél maradunk mennyi lehetőség van: dumbbell, barbell, macebell (kommentelj még belleket! :)). Érdemes változatosan edzeni az eszközöket illetően is. Mindegyik más, így az erőd, egészséged szempontjából is a mellett vagyok, hogy minél sokoldalúbban mozogj. Persze ésszel, tervezetten, kontrollal, és örömmel, időt hagyva egy-egy eszköznek az elsajátítására, egy-egy mozgásnak a tanulására.

Galba Zsolt – Miért nem tanítok swinget?

Kiss Viktória – Nők a kettlebell mögött

Dolleschall János – Mire elég a kettlebell?

OldSchool Podcast 01 – Kettlebell másképp – YouTube videó

FESZES és FORMÁS

Bret Contreras és Kellie Davis

FESZES és FORMÁS – Útmutató nőknek a kerekebb fenék és egészségesebb test eléréséhez

A 2013-as könyv Magyarországon 2016-ban a Jaffa kiadónál jelent meg. Útmutató, és egyben gyakorlattár azoknak, akik a feneküket helyeznék középpontba edzésmunkájuk során. Azonban akkor is hasznos információkkal szolgál mindkét nem számára (még akkor is, ha elsősorban női célcsoportra fókuszáltak), ha a farizommal egyszerűen csak minél hatékonyabban szeretne dolgozni valaki. Érdeme a könyvnek, hogy bár farizom fókuszú, mégsem elvakult, és a teljes test edzésével foglalkozik.

edf

Bret Contreras – alias the Glute Guy – igazi farizomspecialista, aki saját bevallása szerint is „a farizom megszállottja”. Ezt a könyve alapján el is hiszem neki, mert még senkit nem hallottam, olvastam ilyen lelkesedéssel nyilatkozni a farizomról. A lelkesedés pedig ragadós. „Szerintem kevés olyan család van rajtunk kívül, akik a repülőtéren várakozva lelkesen elemzik együtt a különböző méretű és alakú fenekeket.”. Kellie Davis fitneszmodell ambíciókkal kereste fel a Farizomfickót annak idején, majd közös több éves munkájuk után megszületett ez a könyv.

TARTALOM

A könyv első harmadában A feszes és formás hátteréről van szó, mind történeti, személyes, és szakmai szinteken. A mellett, hogy érdekes információkat tartalmaz, oktató részek is vannak benne, hogy az anatómiai háttérről is minél többet megtudhasson az olvasó. Ez nagyon fontos és hasznos rész, abban azonban nem vagyok biztos, hogy egy teljesen laikus olvasó – akinek a könyv íródott – maradéktalanul meg fog érteni minden anatómiai működést, amiről szó esik.

edf

Ez után következnek maguk az edzésprogramok. 4 különböző edzésprogram található a könyvben kezdőtől a haladó szintig, mind 12 hetes.

  1. Pompás popsi program kezdők számára ajánlott
  2. Farizomistennő program haladó emelőknek szól
  3. Feszes popsi program saját testsúllyal dolgozik, és egyúttal támogatja az otthoni edzésmunkát
  4. Fenomenális farizom program pedig tényleg teljesen a fenékre koncentrál, minden egyéb sallangot elhagyva – ennek minden előnyével és hátrányával. Szerintem, ha csak erre a könyvre hagyatkozik valaki, ne ezt válassza, mert szükség van a többi gyakorlatra is. Ha ez a program csak kiegészítés az edzésmunkádhoz, akkor jó lesz.

+1 Rakd össze magad! – Bret Contreras megosztja az olvasóval azokat a szempontokat is, amit érdemes figyelembe venni saját edzésterv létrehozásához. Így haladóként már önállóan is lehet variálni, és szemezgetni a gazdag gyakorlattárból amit a könyv utolsó része foglal magában.

Külön értékeltem, hogy az edzéstervek és gyakorlatok bemutatása mellett, megtalálható bemelegítés is. Ezek a bemelegítések tartalmaznak hengerezést, statikus nyújtást, izomaktiválásokat és mobilizációt, mindet képekkel és rövid leírásokkal is bemutatva. – Az én személyes véleményem, hogy a statikus nyújtások helyett érdemes inkább dinamikus nyújtásokat végezni a bemelegítés részeként, míg a statikus nyújtásokkal végrehajtani az edzés végi levezetést. Sajnos az edzés végi nyújtás nem is szerepel a könyvben.

A harmadik nagy egység a szószedet után következik, ahol nagyon hasznosan össze vannak gyűjtve, és megmagyarázva azok a fogalmak amik fontosak lehetnek, valamint ezután széleskörű gyakorlatrepertoárt mutat be.

  • SMR henger
  • Statikus nyújtások
  • Mobilitás
  • Aktiválás
  • Farizomdomináns gyakorlatok
  • Kiegészítő farizomgyakorlatok
  • Négyfejűizom domináns gyakorlatok
  • Csípődomináns gyakorlatok
  • Nyújtott lábas gyakorlatok
  • Combhajlító domináns gyakorlatok
  • Vízszintes nyomások
  • Függőleges nyomások
  • Függőleges húzások
  • Vízszintes húzások
  • Lineáris core gyakorlatok
  • Oldalsó/rotációs core gyakorlatok
  • Izolációs gyakorlatok

Részletes végrehajtási leírás, tippek, kép, tipikus hibalehetőségek felsorolása találhatóak meg a fejezetekben. Bizonyos gyakorlatokat én így is inkább edző segítségével tanulnék meg (török, emelések…), ugyanakkor kiegészítésként, gyakorláshoz hasznos lehet át is olvasni azt, hogyan végezzünk egy adott gyakorlatot.

edf

Összességében remek könyv, ajánlom mindenkinek aki érdeklődik az edzés iránt kicsit jobban. Ha a hátterét is érteni akarod a mozgásoknak abba is bepillantást ad, de ha csak edzéstervre és gyakorlatokra lenne szükséged, azt is megkapod tőle. Nekem tetszett, hasznos, adott ötleteket, és jó volt olvasni, hogy ő milyen szempontok alapján rakja össze az edzésterveit.

A mellékelt videóban bemutatok három könyvben szereplő gyakorlatot amiket korábban ebben a formában nem alkalmaztam, de azóta felavattam őket, és ajánlom nektek is kipróbálásra.

  • Oldalra lépkedés X szalaggal: 246. oldal
  • YWTL: 222. oldal
  • Sétáló román felhúzás egykezes súlyzóval: 285. oldal

VIDEÓ ITT ELÉRHETŐ 

Pár gyakorlat, amit én hanyagolnék:

  • Oldalsó hasprés gumilabdán – ránézek a képre, és nem áll össze, hogy ez miért jó, mikor rengeteg mód van a külső-belső ferde hasizmok edzésére, ez a gyakorlat pedig számomra nettó szerencsétlenkedésnek tűnik a fitballon. – Kipróbáltam: annyira nem nagy szerencsétlenkedés, de a lábak össze visszasága, és jobb gyakorlatok okán továbbra is hanyagolni fogom.
  • Török felállás könyvből tanulva – amit fent írtam, jobb edzőtől, de hasznos elolvasni.
  • Felülés hiperhajlítón – porckorongsérv kockázattal bír.
  • Hipernyújtás gumiszalaggal (a nyakon) – nem hiszem hogy jó a nyaki gerincnek ha dirketbe húzza lefelé egy gumiszalag… még ha lapockákon lenne. Ez a gyakorlat szerintem sérülésveszélyes, és különleges cél nélkül indokolatlan.

Böjt

„Mindenkinek van varázsereje, mindenki képes elérni a céljait, ha tud gondolkodni, tud várni és tud böjtölni.”
Hermann Hesse
 
Holnap, február 14-én kezdődik a nagyböjt. Ennek apropóján szeretnék megosztani veletek, egy kis segédanyagot, amit még pár éve készítettem a böjti időszakra. Vallási megfontolásból, vagy sem, mindenki számára javaslom, hogy próbálja ki milyen böjtölni… a maga módján. Ehhez adok ezzel a kis anyaggal ötleteket, és remélem motivációt. 🙂
 
Ti böjtöltök az idén? Hogyan teszitek?
Én a tartósítószerekkel “fűszerezett” ételeket igyekszem majd kerülni.
Böjt ötletek
Gondolatébresztő arra nézve, mi mindent vonhatsz meg magadtól:
 
– hús, tojás, állati zsiradék
– minden állati eredetű étel
– alkohol
– dohánytermékek
– kávé
– élénkítő termékek (pl. kávé, fekete és zöld tea, energia ital, kóla, stb.)
– cukor
– csoki
– tartósítószer
– szintetikus táplálék
– gyorsétel, gyorséttermek (pizza, hamburger, hotdog, meki, börger, káfc, stb.)
– táplálékkiegészítők
– finomliszt
– só
– dugigevés
– agyfelbaszás
– késés
 
Gondolatébresztő arra nézve, mi mindent adhatsz magadnak:
 
– méregtelenítő tea
– meditáció minden nap minimum 15 perc
– egy kirándulás/hét
– valamennyi séta/nap
– 2-3-4 liter folyadék (tea, víz)/nap
– 1 alkotás/hét (zene, rajz, írás, tánc, szobrászat, akármi)
– sok zöldség, gyümölcs
– heti egy teljes böjtnap (tehát csak víz)
– naplóírás
– házimunka
– sport, mozgás (napi, heti x idő)
– olvasás
– naptár vezetés
– napi minimum(!) 7-8 óra alvás
– hobbival való foglalkozás, örömtevékenység, énidő (napi, heti x idő)
 
Ezek csak ötletek a böjt idejére. Bármit kitalálhatsz magadnak, és testre szabhatod. Nem kell sokat bevállalni, csak amennyi megy, mindenki saját lehetőségei szerint „böjtöljön”. Ha lehetséges próbálj meg úgy választani, hogy a megvonás mellé válassz valamit amit adsz magadnak. Legyen olyan, amit igazán és már régóta szeretnél, csak valamiért eddig nem jött össze.
Ha csak annyi szimpatikus, hogy ez idő alatt több zöldséget és gyümölcsöt eszel, vagy nem eszel tojást akkor ennyi. Csak azt kérem, hogy ahhoz amit kitalálsz, próbáld magad tartani!
Ha az a probléma, hogy 40 nap irreálisan hosszúnak tűnik, felejtsd el ezt. Mindig koncentrálj arra a napra ami éppen van, felesleges a többivel is gyötörni magad. Így minden nap sikerélmény lehet.

Töltsd le a segédanyagot:

 Böjt

trees-2897757

Naplózz!

“Kontroll, motiváció, és rávezetés az életmódváltásra.”

Jucival annak idején 2013-ban, egy csepeli kert eldugott kis szegletében két hideg ital között egy nyári délutánon azon keseregtünk, hogy mennyire elégedetlenek vagyunk magunkkal edzésbeli és táplálkozási erőfeszítéseink ellenére is. Akkor, valami megmozdult, és a kesergésünk túlmutatott azon, hogy hasonlóan rendszertelenül folytassunk valamit amivel addig próbálkoztunk, és eldöntöttük, hogy másnaptól belevágunk. Mibe?

Naplózásba.

Másnap készítettem egy táblázatot google drive-on, aminek volt öt munkalapja, ami később kiegészült még egy párral: kilenc lett. Tehát 2013. július 8-án belekerültek az első bejegyzések, mint pl.: Hupsz. (Azaz nem volt semmi edzés.) 

background-2846221_1280

A munkalapok a következők voltak:

1. Centik és kilók – Naná. Őszintén – ez mégis csak mindenkinek fontos. Itt heti rendszerességgel vezettük az aktuális értékeket, plusz később belekerült testzsír%, BMI és a polár fittségi tesztje.

2. Mit ettem ma? – a nagy lelepleződés… 😛 – Mi napi ötszöri étkezést szerettünk volna követni, és a táblázat ehhez képest készült el étkezésekre lebontva, plusz a folyadékfogyasztás számára született egy oszlop.

3. Mit mozogtam ma? – minél pontosabb edzésnaplót igyekeztünk vezetni. Pl.: értékelhetetlen mennyiségű (kevés) futás, fegyenc fekvő1 3×50, has1 3×15″ Később ez egyre részletesebb lett, és miután pulzusmérőt kezdtem el rendszeresen használni, az aktuális edzés általa mért eredményeit rögzítettem egy külön táblázatban.

4. Fotók – magáért beszél. Fotózzatok! Előröl, hátulról oldalról, alsóneműben. Úgy érzed szarul nézel ki? Akkor fotózz a legbuzgóbban mert mikor elkészíted a következőt egy-két-három hónap múlva, nagyon boldog leszel! 🙂

5. CÉLOK&Edzésterv – Ez szinte a legfontosabb. Legyen cél, legyen határidő. Tudd, hogy mi felé haladsz, és egyáltalán miért csinálod az egészet. Ez fog motiválni, és ehhez tudod mérni, hogy jó irányba mennek-e a dolgok.
Az edzésterv része nálunk elég egyszerű volt akkoriban: egyszerűen kb beosztottunk, hogy melyik nap milyen mozgást végzünk, de nem ment mélyebbre a dolog. Ne ess abba a hibába, mint mi, hogy minden nap akarsz valamit csinálni (vagy többször is akár), egy nap pihenőnapod van, aztán nyiszorogsz, hogy ez így nem megy. Vagy csináld, mert az ember a maga kárán is tanulhat, de ezt megspórolhatod. MERJ edzőhöz fordulni. 🙂

6. Statisztika – Pár havonta összesítettük, hogy hol járunk, miből mennyi mínusz vagy plusz. Ez szerintem felesleges volt, mert a többi helyen is láthatóvá tettük, egy idő után meg is halt az oldal.

7. Felmérések – Ez fontos. Az első szárnypróbálgatásaim edzőként magamon és Jucin. Ebben a formában nem olyan jó egyébként, mert én a világot is fel akartam mérni akkor. A kevesebb sokszor több. Szintén szerintem fordulj edzőhöz inkább. 🙂 Ez a munkalap is meghalt.

9. Étrend – Ugyanazt írhatom mint az edzéstervnél és felmérésnél.

8. Tapasztalatok+kommentek – Ez az egyik leghasznosabb oldal, ahová tényleg csak írtunk. Hogyan érezzük magunkat, mit tapasztalunk, min változtatnánk. Fizikailag, lelkileg, mentálisan.
“Egy éve megy a táblázat! Nagyon büszke vagyok magunkra! Igaz, hogy néha voltak bukkanók, meg semelyikőnk sem fogyott 20 kilót, vagy ilyesmi, de a célját nagyon szépen elérte. Kontroll, motiváció, és rávezetés az életmódváltásra. :)”

Nem baj, ha nem mennek a dolgok tökéletesen. Sosem fog tökéletesen menni. Sőt az sem baj, ha nem bírsz állandóan naplózni, az elmúlt években nekem is volt olyan időszak amikor nem ment. Aztán újra felvettem a fonalat. Miért? Azért ami fent is le van írva.

Kontroll. Magam felett, le kell írnom, már önmagában ez önvizsgálatra sarkall. Muszáj átgondolni, muszáj szembesülni a dolgokkal. Legyen az erősség, vagy épp fejlesztendő terület. Visszaolvasva a naplót, pedig egyértelmű minták rajzolódhatnak ki, amik alapján tudod igazítani az utad. (Ha edzőhöz fordulsz úgy később, hogy tudsz neki ilyesmit mutatni, akkor valószínűleg nagyon fog szeretni veled elkezdeni dolgozni.) Ebben nekem nagyon sokat segít Juci a mai napig, akivel ha időszakos szünetekkel is, de együtt naplózunk. Bekommentelünk egymás jegyzeteibe. Biztatjuk, vagy épp orrára koppintunk a másiknak, mikor mi kell. Próbáld ki egyedül, vagy egy társsal, csak profitálhatsz.

Motiváció. A pontosan meghatározott célok, azokra folyamatosan, minden nap rátekinteni, és nézni hogyan haladunk felé, az apró sikerélmények hétről hétre rengeteg lendületet adnak. És ismét kiemelném a társsal való naplóvezetés egyik előnyének egymás motiválását, és húzását. Mert hát hiszen basszus. Ha a másik lenyomta az edzést, csak nem maradok én sem szégyenben csak azért mert egy kicsit épp fáradtabb vagyok. Azért vigyázzatok, mert a másik véglet egymás felmentése. 😉

Tanulás. Önmagad működéséről, a tested különböző reakcióiról, és arról, hogy mindez hatással van a mentális és lelkiállapotodra, és fordítva. Fontos, és nekem úgy tűnik véget nem érő önismereti tanulás.

Megosztom most veletek a táblázat egy egyszerű, lecsupaszított formáját, hogy könnyebb legyen az indulás: http://tinyurl.hu/B5aCK/. Használjátok, alakítsátok saját ízlésetekre, próbáljátok ki együtt, vagy külön. 🙂 De egy sima füzet, vagy naptár is megteszi. 😉 Mi újra nekilendülünk.

Boldog Új Évet Kívánok!

workspace-2985783_1920

Kinizsi 100 – fél beszámoló

Ez a bejegyzés itt csücsül azóta… lassan egy éve. És annak az áldozata lett, hogy úgy örültem, olyan fáradt voltam, és annyiszor elmeséltem, hogy végül nem fejeztem be a megírását… na meg mert rengeteg mindet akartam beleírni. 😀 Azért ami elkészült, végre álljon itt, ne csak a vázlatok között… 😉 (A maradék beszámolót képekkel helyettesítem. :D)

______________________________________________________________________

Sikerült. 22 óra, 50 perc.
Hát nem siettem el a beszámoló megírását, az már egyszer biztos. 🙂 Rögtön utána egyszerűen nem volt hozzá erőm, ráadásul sokaknak meséltem szóban is, aztán meg hirtelen nagyon sűrű lett az élet, és még most is az, de hát már két hét eltelt, úgyhogy igazán ideje van. Szépen letisztultak a dolgok, elfelejtettem valószínűleg rengeteg részletet, és kiemelkedik pár fontos dolog… Nagyon jó volt. Szerintem jövőre is megyek. 😀 De inkább kezdjük az elején… 🙂

Készülődés, indulás
A Kinizsi hetén már nem nagyon edzettem, viszont elmentem Évihez masszázsra, SMR hengereztem, nyújtottam, pihentem, aztán pénteken előre megfontolt szándékkal jól bekajáltunk a Bodegában (is). Összepakoltam, százszor ellenőriztem mindent, este nem ittam egy pohár sört sem mikor összejöttünk Jucival, viszont 10 óra előtt hazamentem, és igyekeztem időben aludni. Tomi nagyon kedvesen kikísért reggel a rajtba, ahol tudtam, hogy sokan lesznek, de mégis sokkoló volt a látvány, ugyanis valami 100-200 méter hosszú sor állt az iskolához, és igencsak megkönnyebbültem, mikor kiderült, hogy az előnevezetteknek nem kell ezen végig haladnia.13312618_1025434010844886_5910347567591645734_n A megkönnyebbülésem kb idáig tartott, ugyanis két sarokkal arrébb beállhattunk a másik hasonló hosszúságú sor egyikébe, ugyanis kettő volt. Sikerült kiválasztani a rövidebbet, “csak” háromnegyed órát álltam sorba, és 8 óra 5 perckor már el is rajtoltam. Magamhoz képest meglepő higgadtsággal kezeltem egyébként a dolgot, Tomi átvette tőlem az összes bosszankodásomat, így jókedvűen indultam neki a 100 kilométernek miután elköszöntünk. 🙂

Felszerelés
Kütyük: Készülésemhez hozzátartozott, hogy letöltöttem a tracket, volt nálam két fullra töltött telefon, hogy véletlenül se tájékozódjam el magam. Ez többször is hasznosnak bizonyult, nem azért mert nagyon elkavartam (egyáltalán nem), de megnyugtatott, hogy jó helyen járok. 😀 Főleg éjszaka, mikor már néha volt, hogy teljesen egyedül mentem. A telefonokat ezen kívül trackelésre használtam (Endomondo – itt meg is nézheted a tracket 🙂), illetve kis fényképezésre, és a világgal való kapcsolattartásra.
A telefonokon kívül kütyüként nálam volt a polar órám, amin időt, pulzusszámot, elégetett kalóriákat lehet megtekinteni.
Teljesen felesleges felszerelésként magammal vittem: esőkabát, pulóver.
Túlbiztosítottam vele magam: kaja. Túl sok volt. Szendvics, csoki, szőlőcukor, fasírt, giant bar, fehérje szelet, anyám kínja. Nem kell ennyi kaja, úgysem bírom megenni, és felesleges súly (ezt tudtam, emlékeztetve is voltam rá, mégis betojtam és vittem magammal…). Bőven elég mondjuk a giant bar és fehérje szelet. Ezek egyesével 4-500 kalóriát tartalmaznak, és nem foglalnak nagyon helyet, kicsi a súlyuk. A sópótlás végett fasírt helyett sótabletta.
Ami szuper volt: decathlonban vett csősál/fejkendő/univerzális akármi, bicska, magnézium, c vitamin, milgamma, fájdalom csillapító, izotóniás ital, saját magam által préselt gyümölcslevek, pezsgőtabletták (multivitamin, magnézium, kalcium), fejlámpa, túrabot, zsebkendő, 3,2l folyadék.
Nem igazán kellett, de jó hogy ott volt: pénz, toll, sebtapasz, betadine, leukoplast, váltózokni.
Ruhám: Salomon bakancs, kompressziós zokni, gyakorló nadrág, sportmelltartó, régi ujjatlan trikó.

Békásmegyertől Dorogig, az első 36 kilométer

20160528_122700Pilisi szerpentin

WP_20160528_13_30_39_ProPilis-nyereg

WP_20160528_13_32_02_ProPilis-nyereg, az út negyede…

20160528_143101Kesztölc a völgyben

20160528_150539   Kesztölci zuhany a tikkasztó hőségben

     Pokoljárás – Nagy Gete és a Katlan Mogyorósbányáig (50 km)
IMG_20160528_175739A Katlan… a Nagy-Gete után nem csak a fénykép homályos… És a Katlan becenév igen találó. Itt jó sokat káromkodtam.

Éjszakai túra Koldusszállásig (81 km)

WP_20160528_19_53_20_ProTúl a felén, indulás Mogyorósbányáról! 🙂WP_20160529_00_46_38_ProÉjszaka. Járás közben elaludtam.

Túl a holtponton, irány a CÉL!

WP_20160529_05_21_52_ProKoldosszállás sem véletlenül kapta a nevét… najó…, ez már utána van kicsit, az utolsó csekkpont.

Kiengedés, örömmámor, hazaérkezés

WP_20160529_06_51_35_ProA célegyenesben már elém jött Zsuzsi és Apu Tatára. 🙂

WP_20160529_06_59_50_ProHáháhááá! 🙂 Megcsináltam! 22 óra, 50 perc.

 

Végig a Sárga úton

Végre elértem oda, hogy megírjam élményeimet a Sárga 70-es túráról. Nagyon fontos volt a számomra, nagy vízválasztónak éreztem közeledve a százashoz, hogy sikerülni fog-e vagy sem. Az előtte való héten szerintem állandóan erről beszéltem, utólag is köszönöm a környezetem türelmét. 😀

Egy jó darabig izgultam, aztán kicsit féltem, aztán az izgulás és a félelem aránya elkezdett változni, ennek köszönhetően nem is tudtam már szombaton napközben nagyon pihenni, mert pörgött az agyam. Vajon sikerül-e? Kipurcanok-e? Bírni fogom? Stbstbstb.

A rajt 23.00 és 1.00 óra között volt Esztergomból, én szerettem volna minél hamarabb elindulni. Főképp azért, mivel akkor indulok mikor egyébként lefeküdnék, és nem akartam egy-két órával sem kihúzni a túrát, mivel úgy gondoltam, hogy baromi nehéz lesz a vége, főleg 24+ óra ébrenlét után (így is volt). Az volt a tervem elsődlegesen, hogy egyáltalán teljesítsek szintidőn belül (18 óra), de valójában azt az álmot dédelgettem, hogy meglesz 16 órán belül. Azért a 16 óra, mert ha képes vagyok 16 óra alatt 72 kilométert gyalogolni, akkor a százason, van még 8 órám a fennmaradó 28 km-re, ami elég jónak hangzik.

Na szóval elindultam Esztergomba nagymagányomban, de rögtön a Nyugatiban már szembesültem vele, hogy egyáltalán nem vagyok egyedül (miért is lennék?), a vonat tele volt túratársakkal. 🙂 Esztergomba érkezve a nevezés pikk-pakk lezajlott, csak fizettem, és előregisztrációmnak köszönhetően már kész is volt. Egy szendvics elfogyasztása, gyors wc, túrabotok elővétele (igen, vettem, hogy tehermentesítsem az ízületeim!), Endomondo bekapcsolása, és Polar órám üzembehelyezése után már el is indultam 23 óra 6 perckor. Még egy fontos eszköz miatt aggódtam egy kicsit: a cipőm. Szuper Salomon cipőt vettem februárban, aminek az ára is igencsak szuper volt, viszont a gyári talpbetétet nem éreztem kényelmesnek a boltban így még egy szupertalpbetétet is vettem hozzá szintén szuper áron…. és az előző túráim alkalmával a cipő egyre jobban nyomta a “bütykeim”. Nem sebesedett nem volt vízhólyag de baromira fájt a lábam legutóbb már 20 km után is. Először itthon kivettem a talpbetétet hogy legfeljebb a nélkül fogok menni.. :/ Aztán inkább visszatettem az eredetit, és lám: csodálatos volt, azt sem éreztem hogy a lábamon van a cipő. A 72 km alatt semmi baja nem volt a lábamnak!!! De legalább csak a hülye talpbetétet vettem meg feleslegesen. 😀 Na vissza… Szóval elindultam. 😀

72 km, 18 óra szintidő, 2271 m szint. Esztergomban gyorsan elhagytuk a várost a vasútállomásról, majd elkezdtünk emelkedni. Ezzel még nagyon nagy gond nem is lett volna, de aztán már egészen komoly emelkedő jött, ami soha nem akart véget érni, és mindenki leelőzött rajta… Legalább negyed órát mentünk felfelé, amikor kiderült, hogy rossz az irány. Basssztikuli. Már a KeSaPiZ 50-en is megállapítottam, hogy NE menj senki után (ugyanígy kavartunk el egyszer), de itt ismét arconvert a valóság, hogy attól, hogy sokan mennek egy irányba (voltunk vagy 15-20-an), attól az még NEM a jó irány. Innentől ezt mantráztam, és nagyon figyeltem. Nem esett jól rögtön az elején ez a 1,5-2 kmes kavirnyászás, ráadásul felfelé. De sebaj, kicsit később ugyan, de elértem az első ellenőrző pontot a Vörös-keresztnél. Innen az út nyílt terepen vezetett, ami szerintem a túra egyik legjobb szakasza volt, mindesetre az éjszakai részé biztosan. Nagyon szép volt, hogy látszottak még Esztergom fényei, felettünk pedig a tiszta, csillagos ég, a túratársak pedig előttem és utánam a fejlámpákkal mint sok kis Szentjános bogár jelezték merre vezet az út. Ezen az úton volt (csak ellenkező irányban) pár évvel ezelőtt, hogy augusztusban tűző napon délben caplattunk felfelé, és elfogyott a víz… elég pokoli volt. Erre visszaemlékezve jót mosolyogtam majd előhalásztam a kötött sapkámat, hogy ne fázzak lefelé menet. 😀

Az éjszaka folyamán jó hosszan egyedül mentem. Klastrompuszta előtt remek volt felmászni a Pilis-nyeregbe, folyamatosan engedtem előre a túratársakat… no de mikor felértünk, repültem lefelé imádott Klasimba. Pecsételés és folyadékpótlás után (ami nagyon jól esett), elrágtam pár szem sós kekszet, aztán megálltam picit a romok melett gyújtottam egy mécsest Nyunyuért a cseresznye fa alatt, és így indultam tovább.

Az ezt követő szkasz eléggé összemosódik… kezdtem baromira unni az éjszakai menetelést. Először menő dolog, aztán érdekes, meg kicsit izgi. Nyílt terepen, ha nincsen felhő, akkor szép, de több óra után az erdőben… uncsi. Nem látsz mást mint a lámpád fehér fényében az utat, ami eléggé untat. Egy helyen majdnem sikerült rossz felé mennem, de utánam szóltak szerencsére, bár én kb tizedszerre fogtam fel, hogy nekem beszélnek… nem tudom hol jártam fejben. Akkor kezdett derengeni. Először a madarak kezdtek hangosodni. Aztán egy meredek emelkedő jött, ahol elejtettem a palackomat és jó pár métert vissza kellett érte másznom nagy anyázás közepette, hogy ne szemeteljek… viszont mire az emelkedő tetejére értem hirtelen azt vettem észre, hogy nem kell a fejlámpa. Fantasztikus volt, a leggyönyörűbb része a túrának a hajnal, mikor már látom az éledő erdőt, hangosak a madarak, és hiretelen elterül alattam Pilisvörösvár, 30 kilóméternél járok! WP_20160501_05_17_59_ProNagyon jó érzés volt, ezt az élményt szerintem mindenkinek át kellene élnie, mert tényleg gyönyörű volt, és hatalmas löketet is adott a folytatáshoz. 5.30-ra akartam a Pilisvörösvári Kálváriához érni, percre pontosan sikerült. Ez után vígan bandukoltam tovább. A Sramli sörözőben csak pecsételtem, a lekváros kenyeremet már útközben nyomtam be a fejembe, és haladtam is tovább. Hűvösvölgybe szerettem volna érni 10.30-ra.WP_20160501_05_00_02_Pro

Apropó lekvároskenyér: 5 szendvicset vittem magammal, amiből egyet indulás előtt ettem meg, egyet éjjel ami annyira borzalmasan esett, hogy majdnem hánytam tőle, egyet már napközben ami viszont csodálatos volt. Kettőt hazahoztam… semmi értelme hosszabb túrákra sok szendvicset pakolni, mert képtelenség megenni. Kettő bőven elég, azon kívül meg én legfőképp müzlit viszek, most volt nálam pocket café, szőlőcukor, egy tábla csoki (ki sem nyitottam), és egy csomag diákcsemege (szintén érintetlen maradt). Útközben ettem 8 müzliszeletet, egy fél lekvároskenyeret, két marék sós rágcsát, egy almát, egy banánt, egy csomag pocket cafét, két szendvicset, egy szelet pizzát, szörpöt, és egy fél literes emotiont. (Ezeknek jó része, pl pizza, szörp, rágcsa… a rendezők részéről volt frissítés.) Amire vágytam volna még: több sós valami, és rengeteg gyümölcslé. Ha már az étkezésnél tartunk: baromira figyelni kell a folyamatos energia pótlásra!! Baromira szükség van gyorsan felszívódó szénhidrátokra (is)!! És ha nem akarjuk az izmainkat elveszíteni akkor folyamatos fehérje utánpótlásra is szükség lenne. Én ezt csirkemell sonkával és tojással teletömött szendviccsel akartam fedezni, de nem, ez sajnos nem az az alkalom, mert nem valószínű hogy meg tudja enni az ember… táplálékkiegészítő kell, ha erre is figyelni szeretnék (pl. BCAA). Egyébként 8948 kalóriát égettem el 16 óra alatt. Az majdnem 5 napi kalória szükségletem! Szóval enni kell. Én óránként kötelezően ettem valamit, plusz megittam rengeteg folyadékot, aminek egy része szintén tartalmazott energiát.WP_20160501_06_11_12_Pro

Visszatérve az útra… Hűvösvölgy felé először is fel kellett kaptatni a Zsíros-hegyre amit emlékeim szerint baromira utáltam. Nem azért mert észveszejtően meredek volt, hanem mert soha nem akart végeszakadni az emelkedőnek. De végre elértem a Muflon itatót, ahol egy újabb pecsét begyűjtése után még pár zsepit is sikerült szereznem (ez úton is hálám a kedves túratársnak), és kissé megkönnyebbültem indultam tovább. Ez után csak mentem. Ide-oda előzgettem embereket, akik néha visszaelőztek, azon gondolkoztam, hogy a KeSaPiZ-en jártam már erre de valahogy mégis kidobta a fejem ezt a részt. Most sem érintett meg túlságosan. Hosszú keskeny ösvény a hegyoldalban, aztán annyi. Nagyon vártam már Újlaki-hegyet. Ez a hely legutóbb is éreztem hogy energiát ad. Nagyon szép a kilátás, kellemes a szellő, imádom a szikláit, gyönyörűek a virágai, és utána már csak “legurul” az ember Hűvösvölgyig. Így is lett, és 10.30-ra ott voltam.20160501_095222

Pecsét, pizza, aztán zsepi és emotion vásárlás, majd indultam tovább… de itt valamiért elkavartam magam. Szerintem már fáradt is voltam (24 órája ébren), mert egyébként csak az elmúlt egy hónap alatt minimum háromszor jártam arra. Szóval kicsit elkolbászoltam, amihez aztán társam is lett, ami nem feltétlenül szerencsés mert így együtt a bolyongást sikerült vagy félórásra húzni. Tehát kb. 11-kor indultam el érdemben Hűvösvölgyből. Ami azt jelentette, hogy 4 órám maradt beérni, ha teljesíteni szeretném a magamnak szabott 16 órás keretet. Nem is lenne olyan vészes, de mégis az volt.. 5 km/órás átlaggal addig sem mentem, és még előttem volt a Nagy-Hárs-hegy megmászása, ami tudtam hogy nem fog csak úgy pikkpakk sikerülni. Egyébként is olyan vagyok emelkedőn mint egy másnapos csiga, de 24 óra ébrenlét és 50 km után ez az állapot cseppet sem látszik javulni. Miközben húztam magam felfelé meg is szólított egy túratárs, hogy nem nézek ki túl jól, csak vonszolom magam… mondtam neki hogy ez nálam általános állapot emelkedőn (hát azért utólag visszagondolva valószínűleg tényleg vonszoltam magam, csak nem akartam tudomást venni róla…). Kicsit beszélgettünk, ami jó volt, kedves volt és érdeklődő, aztán ő el is húzott felfelé. Sokan elmentek mellettem, olyanok is akikkel már többször találkoztam, köszöntünk egymásnak, én meg tovább koncentráltam rá, hogy feljussak. Sikerült. Kivoltam. De a tudat hogy ennél nagyobb már nem lesz, erőt adott. Ismét repültem-kocogtam lefelé a Szép Juhászné felé. Közben lehagytam akik rám köszöntek, kis meglepetés volt az arcukon, köszöntünk, mondtam hogy soha nem adom fel, és vigyorogva szaladtam tovább. Ezek baromi jó pillanatok ám. 🙂WP_20160501_14_17_34_Pro

A Csacsi-rét felé tartó emelkedőkön volt azt hiszem, hogy néha azon gondolkodtam vajon szívrohamot kapok-e majd. Itt térjünk ki egy kicsit a pulzusmérőre: imádom. De. Egy ilyen hosszú túrán a szívbajt hozza rám. Néha azért mert csak nem megy le pulzusom órák óta 140 alá, néha meg azért mert nem megy már a pulzusom órák óta 165 fölé. Na ne. A pulzuskontroll nagy híve vagyok, de azt hiszem jobb ha az ember ilyen hosszú igénybevétel során nem lesi úgy az óráját ahogyan én. Azt vettem észre, hogy mikor megfeledkeztem róla, és úgy pillantottam rá, mindig alacsonyabb volt magasabb terhelés mellett is, mint mikor folyamatosan monitoroztam. Most komolyan ezen stresszelem magam? Oda kell figyelni, okosan, szépen, de folyamatosan függeni tőle (sem) nem szabad.

Valahol ezen a szakaszon beszélgettem egy sráccal, többek közt a Kinizsiről, mondta, hogy szerinte ha ezt megcsinálom, akkor azt simán. Hát legyen. Egy lankásabb résznél elköszöntem, hogy belehúzok. Emlékszem mondta, hogy szerinte ne, mert tartalékoljam az emelkedőre az erőm, mire mondtam, hogy én itt hozom be a lassulást, meg sík terepen, és elvágtattam. Bosszantott mikor valaki  nem sokkal később viccesen megjegyezte, az x-edik ide-oda előzésnél, hogy “lefelé könnyű”. Igen könnyű, remek, akkor szedd a lábad te is. Vagy hadd osszam be én az energiáimat úgy, ahogy nekem jól esik. Ha síkon és lefelé nincs semmi bajom miért ne mehetnék gyorsan, vagy kocoghatnék? Ha az emelkedőt megterhelőbbnek érzem miért ne lassíthatnék? Én sem szólok bele más milyen tempóban menjen. Sőt, mindig nagyon figyelek, hogy ne tartsak fel másokat. Morr.WP_20160501_13_09_49_Pro

Valóban nagyon jól haladtam, bár pokolian fáradt voltam, néha hosszúakat pislogtam, rájöttem hogy félálom közeli állapotban vagyok… de azért mentem előre. Néha ráparáztattam magam, hogy nem vagyok-e hülye, hogy mi van ha hirtelen itt leáll a szívem, szétmegy a térdem, lerobban a csípőm… na igen… kicsit bele tudok forogni dolgokba. Hülyeségekbe, amiket aztán nem engedek el. Ti ne tegyétek. Nagyon fáradt voltam.

Az utolsó három kilométernél ért be a srác, és mondta, hogy tényleg jól belehúztam, főleg hogy megálltam még kaját előhalászni, meg a fáradtság baromira lelassított. Eközben egy párral meg egy idősebb fickóval kerülgettük egymást jó hangulatban és baromi fáradtan. 🙂 Szóval a srác utolért, és mondtam neki hogy 16 órán belül volt a tervem, de hát már kb fél óra van addig meg majdnem 3 km. És akkor ő nagyon-nagyon sokat segített. Ránézett az órájára és mondta, hogy simán megcsinálom, majd nekiindultunk. Még volt egy jó kis kaptató a Törökugratóra, amire szerintem egyedül fél óra alatt csoszogtam volna fel, de ő húzott maga után, hogy menjek, mindjárt fent vagyunk, és mentem és felértünk, és meglett az utolsó pecsét. Itt ismét feltámadt a remény, az ellenőrző ponton lévők mondták hogy akkor hajrá ahhoz valószínűleg futni kell, hogy odaérjek, én elköszöntem és elkezdtem futni. Budaörsön már össze-vissza kavirnyásztunk pár emberrel, már csak pár perc volt, és a söröző még mindig sehol. Kész voltam, de nagyon akartam. És akkor valaki végre meglátta egy körforgalomnál. Usgyi futáááás! Négyen estünk be egyszerre, és így sikerül 15 óra 59 perc alatt teljesítenem a Sárga 70-et. 😀 Eufória, fáradtság, eufória, fáradtság, csoda. 😀 InstagramCapture_d7b1a376-d7f9-4075-aa10-4cf71c0fbf62Megkaptam az oklevelet, kitűzőt, aztán nem sokáig vártam, mentem is a buszhoz azzal a párral akikkel az utolsó kilométereken kerülgettük egymást. 🙂 Beszélgettünk a Móriczig, és mondták hogy néha érződik hogy már a fáradtságtól nem tudok folyamatosan beszélni. 😀 Ők Hűvösvölgytől jöttek, de jövőre szerintem már hosszabbat mennek. 🙂 A Móricztól még hazaevickéltem mint valami hadirokkant a “ruganyos” lépéseimmel. És kész eufóriában úszva zuhanyoztam majd aludtam el délután 5 körül. 🙂

Fantasztikus volt, gyönyörű volt, és nehéz volt testileg és lelkileg is.

Mindenkinek meg kéne csinálni. 😀
Egyre inkább úgy érzem a Kinizsi nem is egy cél, hanem egy indulási pont. Nagyon megszerettem a teljesítménytúrázást is a hagyományos kirándulás mellett. 🙂

az elmúlt 100 nap

Na hát egészen pontosan 100 napja nem írtam. Szuperül megy a blogolás. 😛 Kicsit összefoglalom az eseményeket, zanzásítva… 🙂

Januárban elkapott, egy fantasztikus felfázás (ez vissza-visszatérő esemény volt már több mint egy éve). Ez sajnos kicsit gátolt a felkészülés korai szakaszában,  de ez volt a legkevesebb. Három hét antibiotikum kezelés és sitty-sutty el is múlt… dejó.

Mindeközben sikerült összeszedni valami influenza szerű dolgot is, ami szinte egész februárban kitartott mellettem. Februári sportteljesítményem véget ért 6-án az első beiktatott túrával. WP_20160206_11_33_40_Pro Ez egyébként nagyon jól sikerült, Dobogókőről mentünk Csillaghegyre (23 km), irdatlan sár volt, de nagyon jól éreztem magam. 🙂 Felavattam az új Salomon túrabakancsomat is, amit előtte lévő héten vettem. Itt realizáltam (újra), hogy az állóképességemen bőven van mit fejleszteni, mert emelkedőkön 180 feletti pulzussal kúszok felfelé mint valami csiga. WP_20160206_14_25_37_Pro

Persze attól, hogy ezt realizáltam, később nem sok mindent tudtam tenni, mivel hetekre lebetegedtem (oké, volt egy darab hétvége mikor jobban voltam, majd visszaestem…). A végére már kötőhártya gyulladásom is lett, eléggé elburjánzott a dolog, végül egy újabb heti antibiotikum kezelés után március elejére meggyógyultam.

Tehát márciusban kis itthoni mozgolódásokat leszámítva az első értékelhető tevékenységemre 20-án került sor, mikor elmentünk az Óbudai tavaszköszöntő teljesítménytúrára. Ez összesen 28 km volt, kb 1200 szintemelkedéssel, nagyon-nagyon jól éreztem magam, szuper társaságom volt Tomi és Raven személyében, éledt az erdő, teljesen feltöltött. 🙂 WP_20160320_001
Mindeközben itthoni edzéseim során elhagytam a futást, mert a térdem nagyon lázongott ellene. (Alig bírtam ráállni…) A fantasztikus túraterv is megborult persze köszönhetően a másfél hónapos kihagymásnak, úgyhogy bár ezt a márciusi túrát nagyon jól éltem meg, úgy voltam vele, hogy elengedem a Kinizsit. Maximum elindulok, de nem esek kétségbe ha nem sikerül, ez van, én megteszem amit lehet. Na de ez után következett a Húsvét, mikor a Mondoconon szombat vasárnapot büfében rohangáltam úgy, hogy hétfőn a Tojás 40 túrára szerettem volna menni. A lábaim picit el voltak gémberedve mindkét nap végére, de akkor is elindultam. Ezúttal egyedül vágtam neki március 28-án. Már a túra elején egy kisebb társasághoz csapódtam, akik közül az egyikükkel végül végig együtt mentünk. Nagyon jól sikerült, 8 óra 10 perc alatt teljesítettem, és tiszta eufóriában úsztam. Volt elég erőm, energiám, úgy éreztem, hogy nagyon jól sikerült öszehozni a dolgot. Mégsem engedem el a Kinizsit. 😀InstagramCapture_d6c31c79-c1d0-4f81-b924-0cf59439efdcA túrázás részleteiről, meg hogy szerintem mire érdemes odafigyelni, mi volt nagy hülyeség, mit szívtam meg, és mi vált be, na arról egy külön cikk fog majd szólni… 🙂

Nagyon nekibuzdulva a dolgon, még a héten szombaton(!), tehát öt nappal később, április 2-án elindultam a KeSaPiZ 50-en is. Raven jött velem, az első 8-10 óra nagyon gyorsan elrepült. De. Utána. Nem. Nem mondom, hogy baromira szenvedtem, de nem volt olyan jó. Nem mellesleg kicsit kibővítettük a távot 59 km-re, két eltévelyedés okán, ráadásul a másodikat a cél előtt 300 méterrel sikerült. Ráadásul hosszan lefelé. És azért is rohantunk, hogy ne omoljon ránk lámpa nélkül a teljes sötétség. A nap utolsó sugaraival szintidőn belül sikeresen célba értünk, nagyon büszke voltam és vagyok is magamra, de az eufória elmaradt sajnos. Utána úgy is éreztem fizikailag, hogy ezt most talán kicsit sikerült túltolnom… egy héten belül 100 km az sok, úgy,  hogy előtte nem csináltam ilyeneket. De az ember könnyen túledzi magát ha rápörög valamire és még élvezi is. Vigyázzatok. 🙂WP_20160402_14_35_45_Pro

Visszavettem a tempóból, pár nap pihi után a következő héten csak a szokásos itthoni edzések voltak, és hétvégén is szigorúan csak egy kis 10 km-es kirándulgatásra mentünk Tomival a János-hegyi és Hárs-hegyi kilátókba sok nézelődéssel, beszélgetéssel, fényképezéssel. Szóval semmi rohanás (miután Tomi rámszólt :D), semmi teljesítmény kényszer. 🙂 WP_20160410_14_25_47_ProKét héttel ezelőtt aztán Norbival vágtam neki egy 30 km-es túrának, ami nagyon kellemes volt, egészen nyári időben, sikerült jól le is égnem. 😀 WP_20160416_11_41_25_Pro
Múlt héten a pocsék időjárásnak köszönhetően itthon maradtam, több mint egy hónapja először. Itt tartok most…

…és MA Sárga 70! Borzasztóan izgulok, és kicsit félek is. Ennyit még sosem mentem, ráadásul ez a túra éjjel KEZDŐDIK. Tehát már jó sok órája ébren vagyok, mikor egyáltalán elindulok 70 km-re. Esztergomban lesz a rajt éjjel 23 és 1 között, 18 óra a szintidő, és Budaörsre érkezem majd meg. Ugyanis ezen ismét egyedül indulok… Drukkoljatok nagyon! 🙂
Instagramon biztosan lesz “élő közvetítés”, mint mindig, majd csekkoljátok. 😉

129 nap

Az első felkészülő edzésem is megvolt a tegnapi nap folyamán. Összességében jó volt, jól esett, tulajdonképp semmilyen szinten nem vágott földhöz a dolog, de biztos vagyok benne, hogy lesz ez még másképp is.
Az edzés fele futás a Dunaparton, fele erősítés volt otthon. Az erősítésre mértékkel helyezek hangsúlyt a következő hónapokban. Mindenképp fontos, ezért lesz heti háromszor, meg nem is akarom lefutni/gyalogolni magamról az összes izmomat (ne adj isten fejlődni is jó lenne), de nem ez áll a középpontban. Három gyakorlatra szorítkozom: húzódzkodás, fekvőtámasz, guggolás, és ezzel le is fedtem a testemet.

Tapasztalatok:

  • Hideg.
  • Szorosabb sál kell az arcom elé, mert kényelmetlen, hogy a jelenlegi mindig lecsúszik, és fél kézzel tartom az orrom és a szám elé… ez a futótechnikán sem segít sokat…
  • Amitől legjobban tartottam, a térdem. Nagyon könnyen elkezd bemerevedni, és még nem fáj, de abszolút diszkomfort kategória, nagyon figyelnem kell rá. Sürgősen be kell szereznem ízületvédőt, illetve majd próbálkozok plusz rétegekkel, meg valami melegítő sport krémmel. Fáslizni nem szeretném, mert azt akarom, hogy képes legyen megtartani a súlyomat, szóval ne egy külső eszköz segítsen benne (legalábbis amíg nem muszáj, ne… majd a túrán). Ezeket a dolgokat még ki kell tapasztalnom. 🙂 Egyébiránt a térdem utána sem kezdett el fájni, szóval eddig jó, de legutóbbi futós próbálkozásom alkalmával is két hét után “adta fel”, szóval úgy számítom akkor lesz egy kritikus időszak, amit remélem most megugrok, mivel jóval több elszántság, tudás, és tapasztalat van mögöttem.
  • Kell vennem egy ujjatlan kesztyűt (elhagytam pár hete…), hogy a telefonon a trackert vagy a zenét nyomkodni tudjam, ha kell.
  • A guggolást kissé könnyűre vettem, ezt korrigálnom kell. Vagy súllyal vagy egy lábra váltok, még átgondolom.És már alig várom a következőt, a célomig pedig még 129 nap van hátra. 😀

Kinizsi Százas visszaszámláló

WP_20160117_12_20_49_Pro

Itt futkározom a Dunaparton, csak ez pár nappal ezelőtt készült, mert edzés közben arra koncentráltam, nem a dokumentációra. 🙂 De biztos lesz olyan is. 😛

Tervezett (teljesítmény)túrák tárháza

A felkészülés során persze nem árt elmenni túrázni is. Minden harmadik héten szombaton sort is kerítek majd rá. Arra gondoltam, megosztom veletek a tervezett túrákat, így ha bárkinek kedve van, csatlakozhat a mókához. 🙂 A táv folyamatosan növekszik majd, viszont többet ezekből hivatalos teljesítménytúrának tervezem, ahol jó eséllyel több távon is el lehet indulni. Így például aki nem akar május 1-én 70 km-t jönni, de 30-at azért jönne, lehetősége lesz arra is. 🙂
Tehát a következőkkel lehet számolni:

1. 2016. február 6.: Dobogókő-Csillaghegy – 20 km
Ezt a túrát két éve pont február elején megcsináltam egyedül, esőben és térdig érő sárban, majd megtartottam az esti edzésemet. Nagy siker volt akkor. 🙂

Felértem a kurvanagy emelkedön. 😀

Ket (@ketrec) által közzétett fénykép,

Hat óra körüli idővel sikerült akkor abszolválni, most azért 4-5 óra alatt illene letudni. Ez több mint elérhető cél, mert akkor viszonylag sokat megálltam dokumentálni az eseményeket, és az időjárás a lehető legkedvezőtlenebb volt. 🙂 Például a Nagy-Kevély tetején szürkeségen kívül mást nem láttam, pedig jó lett volna. De hangulatos volt nagyon. 🙂

Szép a kilátás a Nagy-Kevélyröl, ugye?

Ket (@ketrec) által közzétett fénykép,

2. 2016. február 27.: Csillaghegy-Kesztölc (Kinizsi szakasz) – 33 km
Szeretnék nagyjából végigmenni a Kinizsin “darabokban”, hogy tudjam mire számíthatok. Ez egy szívemhez elég közel álló útvonal, mivel Kesztölc a végállomása és én 12 éves koromig minden szabadidőmben Klasin voltam (Klastrompuszta, Kesztölctől pár kilóméter, tökéletes hely). Szóval ez jó lesz mindenféle szempontból, még ha Klastrompusztán nem is haladunk át közvetlenül… na de persze ki tilt meg egy kis kitérőt? 🙂

WP_20151112_12_53_43_Pro

Ez a kilátás a Kéményszikláról Klasira…
WP_20151112_12_49_55_Pro

…és Te velem jössz! 😀

3. 2016. március 19.: Iszkiri 45
Az Iszkiri teljesítménytúrán több táv is van, és kapcsolódik a Kinizsihez. 10km-től 102-ig lehet válogatni, én egy jó 45 km-ert szeretnék itt teljesíteni. Külön öröm nekem, hogy benne van a tatai Öreg-tó megkerülése. Általános iskolában minden évet Tatán kezdtünk egy részben sport táborral, itt sikerült egyszer komolyan leküzdenem magam (már akkor is térdfájós voltam), mikor lefutottam 4 kilómétert, majd kb 10 perc pihenő után a 7km-es távon, a tó megkerülésén is elindultam, és pár másodpercen múlott ugyan, de be is értem szintidőn belül, ami nekem hatalmas teljesítmény volt akkor. (Igazából futás tekintetében ma is az lenne… remélem hogy hamarosan már nem. :D) Emlékszem az utolsó 100 méteren nem éreztem a lábam és olyan volt mintha én lennék BB8 az új SW-ból, és csak valami fura golyón gurulnék előre ami nem is a testemhez tartozik. Na ennyit erről, szóval jó lesz, Tatára is évek óta tervezem hogy visszalátogatok.

Tata_castle_02

A kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Tata

4. 2016. április 9.: Dorog-Tata (Kinizsi szakasz) – 63km
Ez a Kinizsi “végét” jelentené, ami mondjuk nem a vége mert több mint a fele, de számomra teljesen ismeretlen terep, nem is kirándultam vagy túráztam még arra emlékeim szerint. Azért is jó lenne látni, mert ennek a szakasznak a nagyrészét egyébként sötétben fogom már megtenni. 🙂

5. 2016. április 30./május 1.: Sárga 70
Ez a túra éjszaka indul, Esztergomból Budaörsre. 70 kilóméter, bő három héttel a Kinizsi előtt, ha ezt rendben tudom abszolválni, akkor tényleg jó esélyekkel indulok. Illetve így lesz éjszakai túrázás is a felkészülő időszakban, ami nem hátrány… és lehet tesztelni a felszerelést. Tehát főpróba. 🙂

Bármelyik alkalommal csatlakozhattok, ki tervezi? 🙂

100 kilométer, 24 óra, mi az?

Kinizsi 100!

Na idén ezt el akarom érni. Már évek óta ácsingózom, hogy igen, igen, el kéne indulni, de jó lenne megcsinálni, satöbbi. De valahogy valami más mindig fontosabb volt. Most nem.

Május 28-án kerül sor erre az igen erőtpróbáló kihívásra. Ez egy teljesítmény túra, ahol 100 kilométert kell megtenni gyalog 24 óra alatt. Nagyon szeretek kirándulni, túrázni, mióta eszemet tudom erdő vett körül, tehát az alapok megvannak. A lelkesedés megvan, az elszántság megvan.path-972781_1920

De azért félek… nem fogom a fejemet a homokba dugni, ez tényleg igazi kihívás. Fizikailag, és mentálisan is. A kettő persze hat egymásra, így erősen pozitív gondolatokkal bombázom magam, hogy sikerülni fog. Ez viszont nem vagy csak részben hat az ízületeimre, és a térdemre. Ez az amitől igazán félek. Tisztában vagyok vele, hogy mekkora őrültségnek tűnik elindulni ha számba veszem azt, hogy volt már hogy térdreestem az erdő közepén mert nem bírta tovább a lábam, vagy hosszabb kirándulások után lehet napokig sántikálok, vagy például mint szeptemberben, egyszercsak szimplán nem tudok lábra állni egy hétig. Szóval ez ijesztő kicsit, de pont ez amiért talán évek óta a Kinizsi 100 lebeg a szemem előtt. Ha ezt megcsinálom, akkor igazán legyőztem magam, akkor nem hagytam, hogy egy szeszélyes betegség uralja az életemet.

Számolok ezért ezzel is. Az edzéstervembe nagy hangsúlyt fektetek az állóképességen kívül a láb erősítésre, hogy nem az ízületeim, hanem az izmaim tartsák majd meg a súlyomat. Nyilván egy pár kiló leadása is könnyíthet a terhelésen, illetve porcerősítő, fásli, egy igazán jó bakancs vagy terepfutó cipő, (még nem döntöttem), sőt lehet hogy megtalulok túrabottal túrázni, bár ez valamiért távol áll tőlem, pedig hasznos lenne.

Na de a lényeg a lényeg. Nekivágok. Edzésterv készen, jómagam felspannolva. És igen. Meg. Akarom. Csinálni.

Tartsatok velem. 🙂